A Tanszék története

A szőlészeti és borászati oktatás gyökerei a XVIII. századra nyúlnak vissza, már 1779-ben Mitterpacher Lajos egyetemi tanár tankönyvében külön fejezetet szentelt a szőlőtermesztésnek. Budán már a XVIII. századtól jelentős szőlőtermesztés folyt. Mátyás és Zsigmond uralkodásának idején lendült fel igazán a termelés. A Gellérthegy déli lankáin és a mai Tabán terültén helyezkedtek el a hajdani szőlőskertek.

Széchenyi István (1791-1860) "Hitel", és "Világ" című műveiben külön kiemeli, hogy szőlőművelésben és borászatban nem maradhatunk el más népektől. 

Schams Ferenc (1780-1839) Ő készítette el először a magyarországi borvidékek átfogó monográfiai leírását. 1834-ben megkezdte a hazai nemes tőkék begyűjtését. Szőlőfajta-gyűjteményében (Buda, Sashegy) végeztek először hazánkban összehasonlító ampelográfiai vizsgálatokat. Úttörő munkáságának jelentős mozzanata a szőlészeti-borászati folyóirat indítása

A XIX. század második felére fellépő szőlész-borász hiány kivédésére az Országos Magyar Gazdasági Egyesület az 1860-ban létrehozott "Vincellér, és Kertészképző Gyakorlati Tanintézet" igazgatásával Entz Ferencet bízta meg. Az Intézet 1880 és 1894 között, mint Budai Vincellériskola működött.

A Tanszék történetét a vezetők szerint időrendben foglaljuk össze:

1943-1949: Dr. Kosinsky Viktor

A Szőlészeti Tanszék elődjének létrehozása (1943) Dr. Kosinsky Viktor nevéhez fűződik, a Magyar Királyi Kertészeti Akadémiának, Magyar Királyi Kertészeti és Szőlészeti Főiskolává történt átalakításával egyidőben. A három éves képzést nyújtó Akadémia ezentúl négyéves képzés révén egyetemi végzést adott. Ebben az időben a Főiskolán 16 tanszék működött ezek egyike lett a Szőlőmívelési Tanszék.

Az 1944-45-ös tanévet ugyan elkezdték de novemberben háború következtében és az intézmény épületei gyakorlati felszerelése tulajdonképpen teljesen elpusztult. A háborút követően egy kormányrendelet révén vált a Főiskola a Magyar Agrártudományi Egyetemmé, ezzel kezdetét vette a valódi egyetemi oktatás. Az ekkor létesült négy kar között kapott helyet a Kert-, és Szőlőgazdaságtudományi Kar is.

Az első "Szőlőművelés" c. jegyzetet1946-ban készítették el az egyetemi hallgatók számára, melyet a Kertészhallgatók Egyesülete adott ki.

1950-1959: Katona Zsigmond

1950-ben került sor az első u.n. üzemi gyakorlatra, ettől az időponttól számítva beszélhetünk a szakirányulásról is. 1953-ban vált ismét önálló felsőoktatási intézménnyé az addig csak kari szinten működő Kertészeti és Szőlészeti Főiskola. 1954-ben a tanulmányi időt négy és fél évre emelték.

Katona Zsigmond közel 10 éves tevékenysége alatt a Tanszék jelentős fejlődésen ment keresztül, személyi állomány ekkor teljesedett ki, ekkor csatlakozott (a teljesség igénye nélkül): Csepregi Pál, Zilai János, Kozma Pál, Sz. Nagy László, Polyák Dezső.

1960-1990: Dr. Kozma Pál

Ezen időszak alatt is több átalakulást megért az intézmény, nevét 1968-ban Kertészeti Egyetemre, majd 1986-ban Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemre változtatták.

1964-ben szervezték meg az Intézmény Kísérleti Üzemét, ezen belül a Tanszék 65 ha-os Szigetcsépi Kísérleti Telepét. Ezzel kezdetét vehette több kísérlet a szőlő táplálkozás-élettanával, és tőkeművelésmódokkal, valamint szőlőfajta összehasonlításokkal kapcsolatban. Felépült a Kísérleti Telep központi épülete is ahol a laboratórium kapott helyet, valamint ebben az időben épült a növényház is.

1967-től Balogh István, 1970-től Bényei Ferenc, majd 1983-ban Lőrincz András személyével bővült a tanszék létszáma. 1970-ben a Kertészeti Egyetem új központi épületének átadása révén a Tanszék is új helyre költözött.

1990-2008: Dr. Balogh István Sándor

1990 és 2008 között irányította a Tanszéket. Az ő vezetése sem nélkülözte a változásokat az egyetem életében. 1999-ben a Szent István Egyetem része lett az intézmény (gödöllői székhellyel), majd onnan kivált. 2004-ben a Budapesti Közgazdasági és Államigazgatási Egyetemmel egyesülve alakult meg a Budapesti Corvinus Egyetem.

2008- tól napjainkig: Dr. Bisztray György Dénes

A 2008-as év elején vette át a Tanszék irányítását.